Megjeleített kép nagy méretben. A kép bármely részére kattintva bezárhatod.
«

EmlékNap
Bejegyzés: P.Gábor, 2015.02.25.

Nos igen, ez a két iromány...
Valójában egyikrõl sem felejtkeztem el.
Nem mindig van, és nem mindig jön...
A hangulat. Igen, és az ihlet. Így jártak ezek a könyvek.

Képzeld el, mikor több hónap után újra elõveszel folytatni egy írásod
- versed, novellád, bármid -, elkezded olvasni, és szinte azt érzed,
ezt nem is magad írtad. Nem magad, mert alakultál azóta.

Sok minden más értelmet nyer,
és sok minden már nem is annyira fontos, mint akkor. Változás.
Mostanra már nem csak az írója, de kívülálló olvasója is lettél az írásnak.
Ez más érzés, így teljesen más szemszög.

Lenne módja, kicsit újra olyanná lenni, mint régebben voltunk?
Lehetne hitelesen, az akkori énünket használva befejezni, folytatni egy írást?
Nem tudom, talán igen.

P.Gábor - A Szerelem Útján című könyvem borítójának fotója. Ide klikkelve megnyithatod nagyobb méretben. P.Gábor - Álmodtam egy Világot című könyvem borítójának fotója. Ide klikkelve megnyithatod nagyobb méretben.

Leülök és olvasom. Újra és újra, míg rá nem hangolódok.
Olvasom, és az új eszem is dolgozik közben.
Már másként látom, hogy mi hiányzik, vagy éppen, mi nem kell oda.
Valódi ez így? Az maradt.

Sok mindenen változtattam azóta,
hogy "Szerelem útján" könyv elsõ fejezetét bemutattam itt, majd töröltem.
Több oldalt kukáztam, vagy éppen össze kapcsoltam más oldalakkal, rövidítve azok tartalmát.
Mint olvasó, ebbõl a szemszögbõl vizsgálva, úgy sejtem, jó döntés volt.
Óvatosságból sem mondom, hogy megmutatom itt az egészet,
de az tény, hogy többször is dolgoztam rajta az elmúlt hónapokban. Van remény. :-)

Nos, amikor a hangulat, és az akkori "én" érkezik, vagy jön vele az ihlet is, vagy nem.
Ihlet... Így van ez a másik könyvvel. :-)
Szoktam felfüggeszteni munkákat, de soha semmit nem ások annyira mélyre,
hogy ne találhatnám meg egyszer újra. :-)

«