Megjeleített kép nagy méretben. A kép bármely részére kattintva bezárhatod.
«

a Nagy Doboz Project
Bejegyzés: P.Gábor, 2016.02.13.

Kint a dombtetőn...
Délutántól, másnap délutánig. Akár egy remete, elzártan a világtól, fabrikálok.

A feladat egyszerű, éspedig: Dobozokat kell készíteni. Sok-sok dobozt. De nem egyszerűen csak dobozokat, hanem olyanokat, amik egyediek, egyszerűek, látványosak, és sehol máshol nem vásárolhatóak meg, csak ott ahová majd kerülnek. Kézműves cuccok, nincs két egyforma, esetleg csak hasonló. Mi sem egyszerűbb, úgy gondolom, bár sosem csináltam még ilyet. :-) Szerszámok és hozzávalók, étel és ital beszerezve. Autóba be, dombtetőre fel, irány a faház, jöhet a prototípus.

Annyi bizonyos, hogy natúr dobozt tudok csinálni, azzal nem lesz gond, de hogy hogyan tovább, még nem tudom. A biztonság kedvéért, vettem többféle kelléket az egyénivé varázsoláshoz, szalvétát, olajfestéket, lakkokat, stb. Próbálok készíteni akkor egy prototípust, egy demo darabot, aztán menet közben kitalálom, hogy mit és hogy lehet csináni... Jól. :-)

Doboz fotók első kép. Ide klikkelve megnyithatod nagyobb méretben. Doboz fotók második kép. Ide klikkelve megnyithatod nagyobb méretben. Doboz fotók harmadik kép. Ide klikkelve megnyithatod nagyobb méretben.

Egyféle mérettel próbálkozom elsőnek, rétegelt lemezből készülő natúr fadobozzal. Ez elvileg menni fog, és úgy tűnik sikerül is. Hogyan tovább? Szalvéta! Ragasszunk rá szalvétát! Még életemben nem csináltam ilyet, olyat, hogy bármire is szalvétát ragasztottam volna. Bár népszerű technikának számít manapság a maga jól kiforrott eljárásaival, nem ismerem sajna. Forgatom jobbra-balra a dobozkát és a szalvétát, nézegetem a ragasztót... Hogy a búbánatba kell ezt felragasztani? Vágjam méretre és úgy, vagy egyben terítsem rá? Hogy? Miközben vakargatom a fejem, benyomok egy kávét az arcomba, és némi mászkálás kiséretében feltűnik, hogy beesteledett. Kinézve az ablakon, döbbenet fogad: Hú, itt a dombtetőn baromi szép az éjszaka! Mennyi mindent látni... A falu fényeit, az egyik távoli város fényeit a maga füstölgő gyár kéményeivel, a kivilágított szélkereket a falu szélén. Wow! Fotók! Fogom a fényképezőgépet, és csinálok pár fotót. Sajna, még előző nap elállítottam rajta néhány értéket, amit elfelejtettem helyre állítani, így az elkészült fotók olyan szarok lettek, hogy csak azért mutatom most meg, mert az előző bejegyzésben már igértem. Utólagos kiegészítés: Azóta az említett előző bejegyzés törlésre került. Szóval, a minőség pocsék, és ezért is elnézést kérek.

Fotók megjelenítéséhez klikk ide!

Visszatérve a házikóba, folytatom a munkát. Részben vágva, részben pedig ráhajtogatva, felragasztom a szalvétát a dobozra. Egész jól sikerül, lényegében mindkét módszerrel. Azonban, a szalvéta több rétegből áll, ez éppen háromból, és ezt nem tudtam. Akkor még nem. Ahogy a lakkréteget akarom felvinni rá, a szalvéta rétegei különválnak, és részben lehámlik a dobozról. Fakk! Hát, ez is egy szakma, meg kell tanulni. Lekapargatom amit eddig felragasztottam, és egy másik szalvétáról lebontva a két felesleges réteget, csak azt az egy vékonyka mintás hártyát, terítve, felviszem a dobozra ecsettel. Hát ennyi, nem több. Kis bakizás... :-)

Fotók megjelenítéséhez klikk ide!

Miután a szalvéta ragasztás készen van, megállapítom, hogy ez így még nem egyedi. Ebben nincs semmi egyéni. Lényegében, bárki tud bármire szalvétát ragasztani, aki akar, és van kedve vele kicsit pepecselni. Repesztő lakkot neki! Legyen antik. És vala a doboz antik, és látám hogy ez jó. Megáldám. :-) De ez még mindig karcsú, mondám. Hiszen, mi egyedi van egy szétrepedezett lakkal bekent, szalvétával burkolt dobozban? Igen... Festéket neki! Barna olajfestéket kenek rá, elmaszatolom. Néhol sötétebb, néhol világosabb árnyalatokat hozva létre. Olyan mintha egy vödör kakából húztuk volna ki. De nem abból! Tényleg nem! :-) Tudom, hogy az olcsóbb lenne, de így jobb. :-)

Közben reggel lett, bealudtam. Tök macskás vagyok. A kezem lábam elgémberedve, a hajam jóformán leégve a fejemről, mert... Mert fáztam éjjel, és a hőlégfúvót, amit fűtéshez használok, beraktam még este az ágyba a fejem fölé, hogy felém érkezzen a meleg levegő. Extrém... az egész. :-) Folytatom a dobozt... Megnézve nappali fénynél, nem is rossz, állapítom meg. Kicsit csiszolgatok még a festéken, majd újabb réteg lakkot teszek rá. Ezutóbbi már az utolsó. Felszerelvényezem, ilyesmik, és készen is vala. Ezt már nevezhetjük egyedinek és egyéninek, de a minőség nem piacképes, ezt megállapítom. Ez megmarad demónak. A következő daraboknal, már tudom mit és hogyan kell csinálni.

Fotók megjelenítéséhez klikk ide!

Ennyit akkor erről, irány haza. Büdösen, kómásan, macskásan.

:-)

«