«

A Legszebb Tavasz
Írás: P.Gábor, 2013.05.28.


A Legszebb Tavasz
P.Gábor, 2013.05.28. 12:55.

Emlékszem...

Délután van, március 3.-a. Autómban ülve a hegyen át vezet az út. Körülöttem fák, sziklák. A fák ágai szinte ölelik a kétsávos úttestet. A nap fénye, sugara utat talál köztük, és az úttesten is megcsillanva, a szélvédőn keresztül éri szemem. Végre tavaszodik. A természet új életre kel.

Jobbra mellettem, a hegy éltető vizét szállító patak csordogál a maga kényelmességével, ráérősségével. Arcát mossa, tisztálkodik a táj. Mossa a tél foltokban megmaradt havát.

Illatokat érzek. A természet illatait. Bár még hideg van, mindkét oldalon leengedem az ablakot. Ennek részese akarok lenni. Illatok, hangok, ez a látvány. A tavasz első pillanatai, és mily nagy szerelem a szívemben.

Az autó hangja eltörpül mindazon hangok sokaságában, melyek átjárják a tájat. A víz, a szél, a fák, a természet hangjai. Bár életemben először járok itt, mégis úgy érzem, most hazaérkeztem. Lassítanom kell, megállnom kéne. Részévé válnom e csodának. Még sosem láttam ennyire szépnek a világot. De hajt a szerelem, és nem állhatok meg.

Előttem és mögöttem keskeny, kanyargós út, mint tekeredő indák, nem engednek oly könnyen átsuhanni ezen a tájon. Nem barátom, itt az utad nem egyenes. Fordulsz jobbra és balra, itt időzöl, hogy sose felejtsd majd el ezt az órát, ezt a pillanatot.

Úton vagyok, mindig úton. De ezuttal tudom, merről és hová tartok. Csak néhány perc és láthatlak. Már csak néhány perc és végre először, végre életemben először megpillanthatlak Téged. Téged, ki világába ez az út vezet.

Kapcsolódó Zenék:

Kapcsolódó Írások:

«